TANULMÁNYUTAK
Utoljára módosítva: 2013.09.18. 10:38:40

Tanulmányút Ausztriában és Németországban

2013. szeptember 2–8.

 

A 2013. őszi félévet az ELTE Magyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai és Dialektológiai Tanszékének oktatóiból, doktoranduszaiból és hallgatóiból álló szakmai csoport egy Németországba irányuló nyelvtörténeti, szociolingvisztikai és hungarológiai tanulmányúttal nyitotta. Az egyhetes tanulmányút célja volt, hogy az említett tudományterületen személyes szakmai tapasztalatokkal is gazdagodva további lehetőségek nyíljanak a tanszékünkön, illetve a hozzá kapcsolódó műhelyekben és szakmai csoportokban (pl. Benkő Loránd Magyar Nyelvtörténeti Műhely, Régi Magyar Kódexek, Biblia Mediaevalis Hungarica) folyó nyelvtörténeti kutatások számára. Emellett a meglevő kapcsolatok megerősítését, illetve újabbak kiépítését terveztük olyan, elsősorban müncheni és stuttgarti intézményekkel, amelyek a magyar nyelvészet (elsősorban a szociolingvisztika és hungarológia) fontos bázisai Németországban. A csoport résztvevői – Juhász Dezső tanszékvezető, Friedrichné Haader Lea és Zelliger Erzsébet ny. egyetemi docensek, Friczné Terbe Erika egyetemi adjunktus, Szentgyörgyi Rudolf egyetemi tanársegéd, Mohay Zsuzsanna és Kósa Csilla Erika PhD-hallgatók, valamint Balogh Erna Kocsis Réka, Korompay Eszter és Krizsai Fruzsina, egyetemi hallgatók, tanszékünk demonstrátorai – tagjai a tanszékünk mellett működő kutatócsoportoknak, valamint a Benkő Loránd Magyar Nyelvtörténeti Műhelynek és Diákműhelynek.

Tanulmányutunk kiemelten fontos állomása volt a müncheni Bayerische Staatsbibliothek (a Bajor Állami Könyvtár), ahol két, a magyar nyelvtörténet számára kulcsfontosságú nyelvemlékét is őriznek. A szűk értelemben vett szakmai programot megelőzte a könyvtár bemutatása. Ennek során megtekintettük az épületet, bepillanthattunk a térképtárba, valamint a könyvtár hozzánk legközelebb álló egységébe, a keleti gyűjteménybe, ahol a magyar részleg is található. A kézirattár látogatása során kiderült, hogy a források között a magyar nyelvű kódexek modern kiadásait is gyűjtik, ebben a munkájukban esetleg a továbbiakban érdemes őket támogatni.

A könyvtár részletes bemutatása után lehetőségünk nyílt mindkét magyar vonatkozású nyelvemlékünk megtekintésére. Mind a Müncheni kódex, mind a Müncheni emlék nagy jelentőségű a magyar nyelvtörténet kutatói, köztük csoportunk tagjai számára.

A Müncheni kódex a legelső ismert magyar nyelvű bibliafordítás újszövetségi részeit, a négy evangéliumot tartalmazza, és az ELTE-n működő Biblia Mediaevalis Hungarica kutatócsoport jelenleg folyó kutatásában a kiindulási pontot jelenti a korai magyar párhuzamos bibliafordítások kereshető adatbázisba történő rendezéséhez. Mivel ez a nyelvemlék a kutatók számára jelenleg csupán fekete-fehér fakszimile kiadás formájában érhető el, szakmai szempontból is elemi erejű élmény volt a kéziratot eredetiben látni, és fehér kesztyűben belelapozni. Az eredeti kódex megtekintése számos megfigyelésre adott alkalmat. Láthattuk, hogy a kézirat elejére illesztett naptárt pergamenre, míg az evangéliumok szövegeit papírra írták. E jellegzetesség tovább erősítheti azt a feltételezést, miszerint a kódex mai formáját későbbi egybekötés eredményeként nyerte el. Ezen kívül a fényképfelvételeken nem látszanak a színek, pedig a scriptor javítási rendszerének feltárásában ezek elengedhetetlen fontosságúak. Az eredeti kódexpéldányon ugyancsak vizsgálhatók az evangéliumok kezdőlapjainak színes díszítései.  E vizsgálatok által könnyebben feltérképezhetőkké válnak e nyelvemlék más kódexekkel való kapcsolatai. A könyvtárban természetesen folynak digitalizálási munkálatok is, ám a Müncheni kódex digitális változatának elkészítésére önerőből nem vállalkoznak. Ha azonban a digitalizálásban érdekelt valamely magyar intézménytől támogatást kapnának, vagy csereegyezményt tudnának kötni ilyen intézményekkel, elvégeznék a munkát, amely a kutatásoknak hatalmas impulzust adhatna. Megtudtuk, hogy ha a könyvtár valamely magyar intézménytől támogatást kapna a digitalizálási munkálatokhoz, vállalnák a kódex digitális változatának elkészítését, amely a kutatásoknak hatalmas impulzust adhatna.

         A Müncheni kódex tanulmányozása mellett lehetőségünk nyílt az utóbbi években felfedezett Müncheni emlék vizsgálatára is. A szakmai konzultációt a csoportot kísérő kutató, Haader Lea tanárnő vezette, aki egyben e nyelvemlék névadója, illetve Sarbak Gáborral együtt első közreadója és nyelvészeti szempontú ismertetője. Személyes tapasztalat útján győződhettünk meg többek között arról, hogy ugyanazon szövegnek (Miatyánk) írott és beszélt nyelvi változata is szerepel az emlékben. Ez egyedülálló a korszak kódexirodalmában, ezért magyar nyelvtörténeti ismereteink számára óriási jelentőségű. Ugyanakkor figyelemre méltóak a cigány, a török és a lengyel nyelvű részek is, melyek további kutatásra várnak. Különösen izgalmas a cigány nyelvű szöveg, hiszen eddigi ismeretink szerint ez a legkorábbi cigány nyelvemlék. Mivel a kódex egyéb részei sincsenek még kimerítően feldolgozva, a továbbiakban ezeket is érdemes lesz részletesebb elemzésnek alávetni, a különböző szövegeket a kódex egészével összefüggésben láttatni.

Tanulmányutunk fogadóintézményét, a müncheni Ludwig-Maximilians-Universität Finnugor Intézetét Kelemen Mária tanárnő, az intézet magyar lektora mutatta be. Az intézet irodalmi, nyelvészeti és művelődéstörténeti szempontból is megfelelő lehetőséget teremt a magyar nyelv és kultúra iránti érdeklődés felkeltésére és elmélyítésére. A nyelvhez való viszony és a motiváció szempontjából is heterogén közösséget alkotó hallgatói igények figyelembevételével az oktatási stratégiák is dinamikusan alakulnak: a különböző karokról érkező egyetemisták mellett a magyartanulás mások számára is elérhető. A nyelvoktatáson keresztül természetesen a kultúraközvetítés is jelentős szerepet kap az órákon, ami legalább olyan fontos a magyar gyökerekkel érkező hallgatók, mint az ilyen háttérrel nem rendelkező érdeklődők számára. A müncheni Finnugor Intézet és az intézetünk Magyar Mint Idegen Nyelv Tanszéke között fennálló folyamatos kapcsolat mellett a későbbiekben más irányú együttműködésre is sor kerülhet: többek között a finnugrisztika és a magyar nyelvészet tudományterülete, illetve a Münchenben élő magyar közösség nyelvi helyzete jelenthet olyan közös témát, ami tovább erősítheti a két egyetem közötti kapcsolattartást.

Négy napot töltöttünk Stuttgartban, az Ungarisches Kulturinstitutban (Balassi Intézet, Magyar Kultúrintézet) amelyet Ódor László, az intézet igazgatója ismertetett meg velünk. Az intézet kiemelt feladatának tekinti, hogy a magyar kultúra segítségével formálják Magyarország kedvező megítélését, valamint a magyar nyelv és kultúra iránt érdeklődő, magyar felmenőkkel nem rendelkező németek számára is igyekeznek változatos programokat kínálni. Felmerült egy közös szervezésű konferencia ötlete mint a további együttműködésre alkalmas lehetőség. A stuttgarti magyarság helyzetének, nyelvi szocializációjának vizsgálata kiváló kutatási lehetőséget kínál továbbá a szociolingviszta és a germanisztika szakemberei számára. Jövőbeli tervünk, hogy intézetünk oktatói, doktoranduszai az UKI előadássorozatába is bekapcsolódjanak.

A beuroni bencés kolostor – amelyet szintén volt alkalmunk felkeresni – ad otthont a Vetus Latina Intézetnek (Vetus Latina-Institut). Munkatársai az ólatin (a 2. századtól bizonyos területeken a 9. századig használt, Vulgata előtti) bibliafordítások fellelhető maradványainak összegyűjtésével és kritikai kiadásával foglalkoznak. A munkálat az általános nyelvtörténeti tanulságokon túl az Apor-kódex jelenleg folyó kritikai kiadásához adhat szempontokat.

Más fontos kultúrtörténeti helyszínek (pl. a számos magyar vonatkozással büszkélkedhető Tübingen) mellett megfordultunk két ausztriai ciszterci apátságban, Heiligenkreuzban és Lilienfeldben. E monostorok jelentős magyar kultúrtörténeti vonatkozásai tovább árnyalták a magyar középkorról alkotott általános képünket, mely a 14–16. századi szövegek életének és természetének megértéséhez közelebb segíthet.

Lilienfeldben őrzik az egykori apát, Ulrich von Lilienfeld kéziratos munkájának a „Concordantiae Caritatis”-nak egyik legszebb példányát. Az ószövetségi, újszövetségi, és a szentek életéből vett történetek egymást megvilágító, allegorikus értelmezéseit tartalmazó gyűjteménynek számos kézirata maradt fenn, közülük nyolc példány szépen és igen gazdagon illusztrált. E példányok többsége Németország és Ausztria területén található, egyet azonban a budapesti Kegyesrendi Központi Könyvtár őriz, e mű tehát szellemi és kulturális kapcsolatot teremt Magyarország és Lilienfeld között.

Heiligenkreuzcal pedig történelmi kapcsolatban állunk: e monostorból alapították a legelső magyar ciszterci apátságot (Cikádor, ma Bátaszék, Tolna megye). Figyelemre méltó, hogy a heiligenkreuzi monostor és temploma tökéletes másaként épült fel az azóta sajnos elpusztult magyarországi ciszterci monostor (csupán alapjai láthatók). E monostorépületet és templomát szemlélve fogalmat alkothattunk róla, milyen épületegyüttes állna a mai Bátaszék városközpontjában, ha a történelem viharai megkímélték volna. A monostor alapítása 1142-ben történt, anyamonostorához hasonlóan a második keresztes hadjárat előkészületeivel is összefüggésben. Az apátság a keresztes hadak felvonulási útja, a magyar nyelvtörténet egyik legfontosabb nyelvemléke, a Tihanyi alapítólevél által is említett „Kesztölcről Fehérvárra menő hadút” mentén (Castelic ~ Kesztölc szomszédságában) állt. Ugyancsak Heiligenkreuz alapította újjá a török uralom után Zirc monostorát, mely hamarosan a magyarországi ciszterciek központjává vált.

Tanulmányutunk során több németországi, illetve ausztriai kisvárost is felkerestünk: a már említett Tübingen mellett: Rottenburg, Herrenberg, Dürnstein és Mondsee. A kulturális élmények sorát tovább gazdagította, a bajor kastélyokban (Schloss Hohenzollern, Schloss Sigmaringen) tett látogatásaink, illetve a göttweigi bencés apátságba is eljutottunk.

Utolsó esténket az osztrák Mondseeben töltöttük, ahol a remek hangulatú búcsúvacsorán az az igény fogalmazódott meg, hogy az első, gazdag és emlékezetes tanulmányutat továbbiak is kövessék majd.

Képtár

 

 

 

 

© 2017 - Az ELTE BTK Magyar Nyelvtörténeti... Tanszék honlapja – Szerkesztő: Terbe Erika - terbe.erika@btk.elte.hu, ArtCMS v. 2.0β