Tájékoztató
Utoljára módosítva: 2011.09.25. 21:42:48

 

 

 

 TÁJÉKOZTATÓ

a magyar nyelvészeti dolgozatok elkészítéséről

 

 

 

A tájékoztatóban szereplő tartalmi és formai követelmények a magyar nyelvészeti dolgozatok elkészítésével kapcsolatos általános elvárásokat foglalják össze, melyek néhol eltérnek más tudományterületek gyakorlatától. Az egyes tanórák oktatói mindezek mellett az adott dolgozat elkészítéséhez kapcsolódó további elvárásaikról is tájékoztatást adnak majd.

 

1. Tartalmi követelmények

A dolgozatoknak általában a következő szerkezeti egységeket kell tartalmazniuk (lehetőleg a megadott sorrendben):

1. A vizsgálat tárgyának, a kutatási problémának a világos meghatározását.

2. A kutatási terv leírását: mit vár a kidolgozástól, mi a munka célja; milyen elméleti keretben, illetve módszerrel, hogyan kívánja megvalósítani (hipotézisként is megfogalmazandó) kutatási célját a szerző.

3. Az anyaggyűjtésről (ha volt ilyen) hiteles, részletes tájékoztatást.

4. A téma kifejtését úgy, hogy a szerkezet világos, logikusan felépített, a gondolatmenetnek megfelelően tagolt legyen (bekezdések, szükség szerint címek, alcímek stb.); érveiben és következtetéseiben is bizonyítsa, hogy a dolgozat írója feldolgozta a vonatkozó szakirodalmat. (A hivatkozások elkészítéséről l. a 3. pontot.)

5. Az eredmények, következtetések összefoglaló bemutatását.

6. A felhasznált irodalom jegyzékét, a bibliográfiát. (Elkészítéséről l. a 4. pontot.)

7. Mellékleteket (adattár, függelék), ha a téma, illetve a feldolgozás módja ezt szükségessé teszi. (A szorosan kapcsolódó táblázatokat, diagramokat azonban általában a szövegben helyezzük el.)

 

2. Formai követelmények

A dolgozatot számítógépes szövegszerkesztővel kell elkészíteni. Beállítások: 12-es betűméret, Times New Roman (CE) betűtípus, másfeles sorköz, 3 cm-es margó, sorkizárás; lapszámozás. A gondos helyesírás (írásjelhasználat, kis- vagy nagykötőjelek, idézőjelek stb.), fogalmazás és a szakszerű nyelvhasználat alapvető követelmény.

A dolgozat címlapján szerepelnie kell a dolgozat címének, a szerző nevének, évfolyamának, az intézmény nevének, valamint a kurzus adatainak (a kurzus kódja, címe, oktatója). A címlap belső oldalára (kézírással) rá kell írni a következőt: „Kijelentem, hogy a dolgozat saját munkám eredménye”, ez dátummal és aláírással hitelesítendő. A nagyobb terjedelmű munkákhoz (szakdolgozat) tartalomjegyzéket is készítsünk.

A dolgozat áttekinthetősége érdekében a gondolati egységek elválasztását bekezdések használatával oldjuk meg. A magasabb szintű tagolást fejezetekre osztással, címekkel, alcímekkel, illetve decimális rendszerrel (1., 1.1., 1.2., 1.2.1., 1.2.2. stb.) valósíthatjuk meg. Értelmi kiemelésre egységesen a félkövér betűtípust használjuk (más megoldásokat: aláhúzást, dőlt betűt, más betűtípust stb. erre nem alkalmazunk).

A magyar vagy idegen nyelvű nyelvi adatot mindig dőlt (kurzív) betűtípussal szedjük. Nyelvi adatnak tekintünk minden olyan esetet, melyben a megállapítások a vizsgált nyelvi elemre önmagára vonatkoznak; pl. „A  kökény szó ótörök eredetű…”; „Az ótör. rinrü > m. gyöngy szó története…”; „Az igazgyöngy összetétel előtagja…”; „A csizmát, pirosat értelmezői szerkezetben…”; „A kezet nyújt szószerkezetben…”; „A -t tárgyrag használatával…”; „Az í hang esetében…”. A máshonnan kiemelt nyelvi adat (azaz a tárgyalt nyelvi elem) szövegkörnyezetét nem kurziváljuk; pl.: „Hogy kerül a csizma az asztalra?”; „»Kék a kökény, kék a káka« (Petőfi)”. Ha a nyelvi adatot toldalékkal illesztjük a mondatba, csak a nyelvi adatot kurziváljuk, a toldalékot pedig kötőjellel kapcsoljuk hozzá; pl. „A kökénycserje termését szintén kökény-nek nevezzük”. (Nem nyelvi adatként nem kurziváljuk viszont a szót ugyanezen szövegben, ha az adott valóságmozzanatra utal, azaz szokásos jelentésében áll, pl. „A kökényből lekvárt készítenek”.)

Különleges karakterek használata (nyelvtörténeti, nyelvjárási, idegen nyelvű adatok) esetén a karakterkészletből hiányzó mellékjeleket vagy betűket utólag kézzel pótoljuk.

A nyelvészetben további sajátos jelölések is használatosak. Ezek gyakoribb példái:

A szó jelentését félidézőjelek között (jelentésjel), álló betűtípussal szedve közöljük; pl. „A román eredetű kilinta ’sajtnyomó tál’ jelentésben használatos”; „A kém származéka a ’fürkészve, figyelmesen néz valamit; vizsgál, kutat’ jelentésű kémlel”.

A kikövetkeztetett, hipotetikus alak(ulat) jele: *. Pl. fgr. *kota; *Én meg ő sétált.

A származás, nyelvi fejlődés jele: >. Pl. fgr. *kelke- > kell; ur. *kala > *χalu > hal; m. király < szl. *korljъ < ófn. Karl.

A jelentésváltozásé: . Pl. remek ’darab’’mesterdarab’ ’kiváló, nagyszerű’. 

A megfelelés jele: ~. Pl. m. fa ~ finn puu, szam. jur. pa, pea, stb.

A szóalakbeli helyzet jelölése, pl. szókezdő, hangzóközi és szóvégi t-nél: t-, -t-, -t.

Az idézett szövegben a kihagyást, ill. szerzői betoldást szögletes zárójelek közé tesszük: „Ebben a kérdésben […] nem tudunk állást foglalni”; „Apáidtól örökölted őket [ti. a szavakat, szólamokat – X. Y.], apáid gondolkodásmódját örökölted velük”.

A fentebbiektől eltérően nem egységes elvárás, de ajánljuk a szaktudományi szerzők nevének Kiskapitális betűtípussal való kiemelését. (A tájékoztató példaanyaga ennek alkalmazásában is eligazít.)

 

3. A hivatkozás

A nyelvtudományban a felhasznált forrásokra a szöveg közben (nem lábjegyzetben) hivatkozunk.

A mű (tanulmány, kötet stb.) egészére való hivatkozás esetén a szerző(k), szerkesztő(k) nevével és évszámmal: (P. Dombi 1974) vagy (Kiss–Pusztai szerk. 2003). Valamely mű egy részletére való hivatkozás esetén a nevet és évszámot kettőspont után követi a pontosan megadott lapszám: (Tolnai 1910: 21), (Kiefer 2005: 129–130). Olyan szerkesztett művek esetében, melyekben az egyes fejezetek szerzői nevesíthetők, a mű egyes fejezeteire, továbbá azok egyes részleteire az adott fejezet szerzőjének nevével hivatkozunk: (Kugler 2000), (Kugler 2000: 275–277).

Ha egy szerzőtől (szerzőpárostól) egyazon évben megjelent több munkára is hivatkozunk, az évszámot kiegészítjük az ábécé kisbetűivel (Benkő 1998a: 24–25), (Benkő 1998b); ugyanígy járunk el e tételekkel a bibliográfiában is.

Egyes művekre (fontosabb kézikönyvek, forráskiadványok, szótárak) azok rövidítésével hivatkozunk; a mű egészére: (MGr.), illetve részletére utalva: (EMN. 1: 27), szótáraknál (szükség esetén) a címszó megadásával (TESz. erdő a.). Indokolt esetben egyéni rövidítéseket is bevezethetünk (a rövidítések általános elveinek megfelelően), de a bibliográfiában ezeket is fel kell oldani (példáit l. a mintaként mellékelt bibliográfiában).

A hivatkozásokat többféleképpen is beépíthetjük szövegünkbe. Pl.: „A szó német eredetű (TESz.)”; „A változások összetett szempontrendszer szerint értékelhetők (Benkő 1998a: 259–269)”; „A nyelvtörténet újabb tankönyveiben (Benkő 1998a, Kiss–Pusztai szerk. 2003) ezt érhetjük tetten”; „A nyelvi változások nyelvtörténeti (Benkő 1998a, 1998b) és szociolingvisztikai (Labov 1975) szempontból is vizsgálhatók”.

A folyó szövegben említett műcímeket normál betűtípussal, idézőjelben közöljük (Kiefer „Van-e magyar jelentéstan?” című cikke…; A „Toldi”-ban vizsgálva… stb.).

 

4. A bibliográfia

A dolgozat végén szereplő bibliográfiában fel kell tüntetni minden olyan művet, amelyre a dolgozat elkészítése során támaszkodtunk. Ezekre a felhasználás helyén a szövegben a már ismertetett módon hivatkozunk, a bibliográfiában pedig minden filológiai adatukat feltüntetjük. A tételek szerzői betűrendben követik egymást; a feloldandó rövidítéseket is közéjük soroljuk be. (L. a mintaként mellékelt bibliográfiát.)

Első helyen a szerző(k), szerkesztő(k) teljes neve áll. Nem magyar szerzők esetében a vezetéknevet vessző után követi a keresztnév. A neveket követi a megjelenés éve. Pl.:

Diewald, Gabriele 1997. Grammatikalisierung. Max Niemeyer Verlag. Tübingen.

Kiss Jenő – Pusztai Ferenc szerk. 2003. A magyar nyelv története. Osiris Kiadó. Budapest.

Ha egy szerzőtől (szerzőpárostól stb.) ugyanazon évben megjelent több munkát is felhasználtunk, az évszámot a latin ábécé kisbetűivel egészítjük ki. Pl.:

Benkő Loránd 1998a. A történeti nyelvtudomány alapjai. 2. kiadás. Tankönyvkiadó. Budapest.

Benkő Loránd 1998b. Anyanyelvi örökségünk. Magyar Nyelvőr 381–389.

Ezután következik a cím, melyet ponttal zárunk le (a több részből álló címek részei közt ugyancsak pont áll. Pl.:

P. Dombi Erzsébet 1974. Öt érzék ezer muzsikája. A szinesztézia a Nyugat lírájában. Kriterion Kiadó. Bukarest.

A címet a kiadó neve és a megjelenés helye követi. Nem önálló műveknél a következőképpen járunk el. Folyóiratban, periodikában megjelent cikkek esetén az évfolyamot, illetve az adott számot általában külön nem jelöljük, csak az adott éven belül nem folyamatos lapszámozású periodikák esetében. Pl.:

Kiefer Ferenc 2005. Van-e magyar jelentéstan? Magyar Nyelv 129–139.

Ladó János 1983. Nemesi-e a kettős családnév? Édes Anyanyelvünk 4: 9.

A több szerző által írt összefoglaló jellegű, ill. tanulmánykötetekben megjelent írásoknál a könyvfejezet, ill. tanulmány címe utáni In: után közöljük a kötet címét, a szerkesztő(k) nevét, a kiadó nevét és a kiadás helyét, s végül a oldalszámot. Pl.:

Kugler Nóra 2000. A partikula. In: Keszler Borbála szerk., Magyar grammatika. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest. 275–277.

Labov, William 1975. A nyelvi változás mechanizmusáról. In: Szépe György – Papp Mária szerk., Társadalom és nyelv. Gondolat Kiadó. Budapest. 255–286.

A sorozatban megjelent munkáknál a sorozat nevét is közöljük. Pl.:

Tolnai Vilmos 1910. A szólásokról. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 12. Budapest.

 

5. Ajánlott irodalom

Balázs Géza szerk. 2011. Nyelvészetről mindenkinek. Inter. Budapest.

H. Bottyánfy Éva szerk. 1976. Bevezetés az egyetemi magyar nyelvészeti tanulmányokba. Tankönyvkiadó. Budapest.

Crystal, David 1998. A nyelv enciklopédiája. Osiris. Budapest.

Eco, Umberto 2003. Hogyan írjunk szakdolgozatot? Kairosz Kiadó. Budapest.

Fercsik Erzsébet 2003. Dolgozatírás – felsőfokon. Krónika Nova Kiadó. Budapest.

Fodor István 20012. Mire jó a nyelvtudomány? Balassi Kiadó. Budapest.

Kálmán László – Trón Viktor 20072. Bevezetés a nyelvtudományba. Tinta Könyvkiadó. Budapest.

Kenesei István szerk. 2004. A nyelv és a nyelvek. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Kiefer Ferenc szerk. 2006. Magyar nyelv. Akadémiai Kiadó. Budapest.

Kugler Nóra – Tolcsvai Nagy Gábor 2000. Nyelvi fogalmak kisszótára. Korona Kiadó. Budapest.

Cs. Nagy Lajos 1999. Gyakrabban használt nyelvészeti kiadványok. Trezor Kiadó. Budapest.
6. Melléklet: minta a bibliográfiához

Benkő Loránd 1998a. A történeti nyelvtudomány alapjai. 2. kiadás. Tankönyvkiadó. Budapest.

Benkő Loránd 1998b. A nyelvi változások mibenléte és jellegzetességei. Magyar Nyelvőr 385–397.

Diewald, Gabriele 1997. Grammatikalisierung. Max Niemeyer Verlag. Tübingen.

P. Dombi Erzsébet 1974. Öt érzék ezer muzsikája. A szinesztézia a Nyugat lírájában. Kriterion Kiadó. Bukarest.

EMN. = Jókai Mór 1962. Egy magyar nábob. I–II. kötet. Jókai Mór összes művei. Regények 5–6. Akadémiai Kiadó. Budapest.

Kiefer Ferenc 2005. Van-e magyar jelentéstan? Magyar Nyelv 129–139.

Kiss Jenő – Pusztai Ferenc szerk. 2003. A magyar nyelv története. Osiris Kiadó. Budapest.

Kugler Nóra 2000. A partikula. In: Keszler Borbála szerk., Magyar grammatika. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest. 275–277.

Labov, William 1975. A nyelvi változás mechanizmusáról. In: Szépe György – Papp Mária szerk., Társadalom és nyelv. Gondolat Kiadó. Budapest. 255–286.

Ladó János 1983. Nemesi-e a kettős családnév? Édes Anyanyelvünk 4: 9.

MGr. = Keszler Borbála szerk. 2000. Magyar grammatika. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest.

TESz. = Benkő Loránd főszerk. 1967–84. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I–IV. Akadémiai Kiadó. Budapest.

Tolnai Vilmos 1910. A szólásokról. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 12. Budapest.

TörtSztár = A Magyar Irodalmi és Köznyelv Nagyszótárának korpusza. Magyar Történeti Korpusz. Http://www.nytud.hu/hhc/.





Proszem_tájék_2012osz.doc
© 2017 - Az ELTE BTK Magyar Nyelvtörténeti... Tanszék honlapja – Szerkesztő: Terbe Erika - terbe.erika@btk.elte.hu, ArtCMS v. 2.0β